Péterfy Bori és a Love Band fennállásuk leghosszabb koncertturnéja egy állomásaként érkezett Sepsiszentgyörgyre. A buszban alvás traumái után, egy árkosi panzió nyújtott igazi felüdülést a csapatnak, így az esti koncertre már a lehető legnagyobb lelkesedéssel érkeztek. Az énekesnővel a koncert után beszélgettünk.
– A szokványos kérdés, milyen itt Erdélyben játszani? Mennyivel különbözik, mint például Pécsen játszani?
– Nekünk azért volt érdekes, mert nem játszottunk még városnapon, így nem tudtuk reálisan felmérni, hogy mennyire ismerik a zenekart. Azt hittük, hogy itt azért nem ismernek még minket annyira, így aztán nagyon örültünk, hogy ilyen sokan voltak, meg hogy itt maradtak végig. Nyilván az újdonság erejével hatottunk, reméljük, hogy ez a kezdete valaminek, és ha majd legközelebb jövünk még többen lesznek.
–Milyen volt a közönséggel való kapcsolatod?
–Kicsit nehéz volt ez a színpad abból a szempontból, hogy messze volt a kordon, a közönség nagy része beláthatatlan távolságban volt. Én azért szeretek lemászkálni, leugrálni, beleugrani a tömegbe. Most azért nehezen lehetett. Azért nem bírtam ki, és egyszer lerohantam, de nem volt egyszerű, épp hogy visszaértem a következő számra. Szeretem, ha közelebb vannak hozzám az emberek. Úgy érzem azért megküzdöttünk ezzel a feladattal.
–A közönség és a te kapcsolatodról beszéltünk. Milyen a zenével való kapcsolatod koncert alatt?
–Nagyon szeretem csinálni. Ez szenvedélybetegség nekem. Ha az embernek az a munkája, ami a szenvedélye, az egy nagyon szerencsés párosítás.
–Amikor felkonferáltak téged, a műsorvezető használt ilyen címkéket, mint az ellenállhatatlan díva, vérszívó vámpír vagy a friss, érzékeny szerelmes lány. Te igazából ki vagy?
–Színpadi embernél ez egyáltalán nem érdekes, úgyse lehet megtudni. Az nem fontos, hogy az ember egyébként ki. Az a lényeg, hogy a színpadról mi jön le és milyen élményt, milyen nyomot hagyok az emberekben. Ez egyedül, ami lényeges.
(Kérdezett: Kristály Beáta)
| << előző cikk | vissza a főoldalra | következő cikk >> |
Oldal megjelenítése: 1645