Szombat este lépett színpadra az a 23 éves zenekar, akik világokat fonnak egymásba koncertjeiken, ráadásul szeretik, ha a hang és a kép együttese félreteszi egy időre a valóságot. A kelet-európai hatások és a sámáni tradíciók kombinációjával sikerült az évek során megmutatniuk, hogy a zene az egyik legnagyobb örömforrás. A Szent György téri koncert előtt Vécsi Tiborral, a Korai Öröm énekesével beszélgettünk. Nyilvánvalóan a Korai Örömben az éneklés is alternatívabb formában jelenik meg, mondhatnánk azt is, hogy Tibi a Korai Öröm hangadója.

 

 

Sok fajta nép van, egy fajta galaxis létezik, ennek az ötvözetét próbáljuk zenénkben összeönteni, és a publikum elé tárni. Olyan jelzőkkel tudnám körbeírni, mint pszichedelikus, ambient, acid, de mi inkább gyógynövény rocknak hívjuk ezt a vegyületet. Igazából már nincsenek is stílusok a zenében. Ezért nem is határoljuk be magunkat sehova. Egy dolog biztos, hogy pszichedelikus a zenénk.

 

 

Sajnos már egyre keveset szerepet játszik nálunk a vizualizáció. A ma esti koncerten is lesz, de már nem élőben, hanem felvételről fog menni. Annak idején, amikor alakult a zenekar, a klub bulijaink alkalmával próbáltunk minél többet adni az embereknek: mindig volt egy film, amit levetítettek, utána koncert, aztán együtt buliztunk. Rájöttünk, hogy a látvány szerves részét képezi a zenének. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hang megragadjon képben is.

 

 

Úgy érezzük mi is, és a közönségünk részéről is az a visszajelzés érkezett, hogy a zenekar visszament egy kicsit a '90-es évek elejére, amikor az első lemezeinket adtuk ki. Az enyhén nyersebb hangzás a kezdetekre volt inkább jellemző, ez valamiért most visszajött. Mondhatnám azt is, hogy szép ívben zártuk az eddigi pályafutásunkat - de ez nem jelenti azt, hogy ez egy záró folyamat. Vannak egyébként másfajta számok is a lemezen. Én szeretem. Nem tökéletes, csak a tökéletességre való törekvés eredménye.

 

 

Mi szívesen jövünk bármikor koncertezni. Voltunk már Sepsiszentgyörgyön öt évvel ezelőtt, azóta nem hívtak bennünket. A fesztiválszervezők azt mondják, hogy már kicsit öreg a zenekar, pedig vannak nálunk sokkal öregebb bandák is, akik folyamatosan koncerteznek, és nem unják őket. Pedig mi nem érezzük azt, hogy kiöregedtünk.

 

 

Ez egy közösség számunkra, amiben meg tudjuk valósítani önmagunkat. Olyan, mintha színjátszó szakkörre járnánk: szeretünk ennek a közösségnek a része lenni úgy, hogy közben alkotunk és újítunk. Mindannyian teljesen másmilyen csávók vagyunk. De valahogy az van, hogy a zenében képesek vagyunk együtt gondolkodni. Nekem ez az egyik baráti köröm, ami gyakorlatilag 23 éve működik, kisebb-nagyobb tagcserékkel.

 

 

Egy hatalmas zúzásra. Néha bedurvulunk majd, az új számok között elég sok a gyors tempójú: az új gitárosunkkal, Kovács Andorral, akit 2011-ben sikerült beszervezni a bandába, azelőtt Yonderboi-al és a Žagarral zenélt sok újdonság született. Kacagás, nevetés, hülyülés, butulás és vizuálizáció is lesz

 

(Kérdezett: Fodor Tünde)