A Zanzibár zenekar hatalmas tömeget mozgatott meg a Szent György Napokon. A korosztályokat átölelő koncert felejthetetlen élményt jelentett az erdélyi nézőközönségnek. Amíg a szem ellátott, a résztvevők, mint egy morajló tenger énekelték és táncolták végig a már jól ismert dalokat. A fellépést követően Rita, a Zanzibár énekesnője hihetetlen nagy beleéléssel és kedvességgel mesélt a zenekarról.

Utoljára a 2012-es Szilveszteri utcabálon jártatok Sepsiszentgyörgyön. Az akkori élményeket alapul véve, hogyan készültetek a mai koncertre? Milyen érzés volt újra ide látogatni?

 

Már olyan, mintha haza járnánk, tényleg már annyit voltunk Sepsiszentgyörgyön. Ne felejtsük el, hogy itt volt életünk második koncertje. Akkor nagyon vicces volt, mert még senki nem tudta ki fiai-borjai vagyunk. Csak felálltunk a színpadra, és beleéléssel tettük a dolgunkat. Persze akkor még nem ebben az idősávban játszottunk, hanem egy kicsit korábban, de hatalmas volt a tömeg, felejthetetlen élmény volt, hatalmas nagy szeretettel fogadtak. Sepsiszentgyörgy meg egyébként is Cegléd testvérvárosa, mi meg ceglédiek vagyunk, úgyhogy mi is igyekszünk ápolni a kapcsolatokat.

 

Megmondom őszintén, hogy most a téli időszak után még jócskán van energiánk, mert olyankor van a próbaterem, a próbaterem, meg a próbaterem. Viszonylag kevés fellépésünk van a téli időszakban, így az idénynek ez volt az első nagy koncertje. A másik tényező meg ez a hihetetlen nagy embertömeg, ami elég durván megnöveli a hangulatunkat, de egész évben igyekszünk kihozni a legjobbat a koncertjeinkből – van hogy sikerül, van hogy kevésbé – de úgy gondolom, ez most valóban jól ment.

 

Egy bizonyos időszakra felkészülünk egy bizonyos számsorrenddel, és akkor általában egész nyáron azt szoktunk koncertekre vinni. Nyilván, az erdélyi közönség kifejezetten lelkesebb, mint a hazai közönségünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy az otthoni közönség nem lelkes, csak sokkal jobban el vannak kényeztetve zenekarok terén. Eljövünk Erdélybe, és óriási élmény számunkra az itteniek rajongása. Nagyon-nagyon jó bulikat tudunk itt csinálni, de nem győzöm kiemelni, hogy ez nem azt jelenti, hogy otthon nem lehet, mert otthon is lehet fergeteges koncerteket adni, csak ott sokkal nagyobb a kínálat. Amerikában meg teljesen más a kérdés, hiszen voltunk ott is turnézni. Ott viszonylag kevés magyar van, de ez teljesen mindegy, mert az a kevés magyar is nagy bulit tud csinálni. Azért mondom így, mert egy jó koncerthez kell a közönség is. Nagyon jó barátokra találtunk akár itt is, akár Amerikában is, nagyon pozitív mindenhol a csalódás. Legközelebb majd Dublinba megyünk, Írországba, ott is rengeteg magyar van. Nagyon várjuk, hogy ott mit fogunk találni, de nagyon pozitív volt eddig mindenhol a fogadtatás.

 

(Nagy mosolyt követően érkezett a válasz:) A Zanzibár nyílván a daloktól Zanzibár, de hát biztos én is hozzájárulok a fűszerhez, viszont ugyanúgy a fiúk is. Volt már olyan, hogy koncerteztünk, és egészségügyi problémák miatt hiányzott a dobosunk, és nekem meg olyan fura érzés volt, hogy más dobolt a háttérben, pedig ez csak egyszer vagy kétszer fordult elő, mégis olyan más érzés volt. Most hogy jöttek új emberek, mint a gitárosunk, nagyon sokat próbáltunk a télen. Már kezdtünk összeszokni, és az érzés, ami van a próbateremben, az van a színpadon is, ezért jön át az embereknek, amit csinálunk. Nálunk nem az van, hogy „ó, már megint próbálni kell, minek próbáljunk, úgy is fölösleges”, ilyenkor nem feltétlenül csak azokat a dalokat próbáljuk el kizárólag, amiket előadunk, hanem megy a vihogás, a kávézás. Így formálódik a kis társaság nagyon jó hangulata.

 

(Kérdezett: Szász Tamara)

Oldal megjelenítése: 1677