Az ötödik születésnapját betöltő Diákegyüttesek Találkozója idén második kiadását érte meg a Szent György Napok keretén belül. Az Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéki Szervezetének rendezvényét fergeteges Ismerős Arcok koncert zárta.

A Szent György Napok B színpadán csütörtök délután indult a mandula. Öt diákegyüttes csapott a húrok közé, hogy bebizonyítsa a zsűrinek, ők a legjobb banda egész Háromszéken. A csapatoknak négy kritériumnak kellett eleget tenniük. Elsősorban az együttes tagjainak legalább fele diák vagy egyetemista kellett legyen, minimum egy saját számot is elő kellett adniuk, magyarul is kellett énekelniük, illetve alapfeltétel volt az is, hogy a youtube videómegosztón fellelhetőek legyenek.

Ha nehezen is indult be a koradélutáni közönségcsalogatás, a profikat is meghazudtolóan játszó diákegyüttesek lassan-lassan összecsődítették a bandát a Szent György-térre. Az ítészek (Tinca Teddy, Martinka János, Ferencz Áron és a tavalyi győztes, a Kövérgép képviseletében, Szabadi Ernő) döntöttek: a legjobbnak a marosvásárhelyi Elendil bizonyult, második a Phase Sepsiszentgyörgyről, a harmadik helyet pedig a székelyudvarhelyi Dead Smile vívta ki magának. A győztes jutalma több fontos fellépési lehetőség mellett egy stúdiófelvétel és egy videoklipp elkészítése.

Nemes Előd önkormányzati képviselő, az EMI alapító tagja és egykori elnöke a rendezvény ötletgazdájaként a kezdetekről és a célokról mesélt: A 90-es években a Székely Mikó Kollégium diáktanácsa hétszer–nyolcszor is megszervezte ezt a találkozót, én még az utolsón részt vehettem licisként, így jött az ötlet, hogy tíz év kihagyás után, 2009-ben ismét megszervezzük a Háromszéki Diákegyüttesek Találkozóját, hisz vannak a környékünkön különböző tehetségkutatók, de olyan, amelyik külön együttesekre fókuszálna, nincs, így hiánypótló szerepet tölt be ez közösségünkben. A HDT kitűnő dobbantó a fiatal zenészeknek.

A rendezvény történelmében záróakkordként és fénypontjaként két alkalommal az Ossian, majd a Pokolgép, tavaly a Kalapács örvendeztette meg a nézőket, idén pedig az Ismerős Arcok lépett színpadra. Az együttes frontembere, Nyerges Attila bevallotta, délután még voltak kétségei, hogy lesznek-e nézők, de ahogy fellépett a színpadra, azok mind eloszlottak.

A 13 éve létező, hét nagylemezt megjelentetett magyarországi banda több mint másfél órás koncertet adott megmozgatva kicsik és nagyok fejét, lábait és hangszálait egyaránt. Valóban olyan hangulatot teremtettek, mintha nem is a rendezvénysorozat első nagy koncertje lett volna, hanem valamelyik a vége fele. Az Erdélyben és Felvidéken is sokat koncertező, de már Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is fellépő együttes arra kérte fel a közönséget, hogy „játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,/Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,/Mint mikor gyerekek voltunk még./Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,/Hogy az igaz nem hazugság,/Hogy az álom is valóság!” A közönségnek láthatóan nagyon tetszett az Ismerős Arcok játéka, és valóban hitt – ha csak a koncert erejéig is –, úgy mint régen. Fantasztikus közönség voltatok. Ez pont olyan, mint mikor én kissrácként könyörögtem vissza a színpadra az Eddát vagy a Piramist. Felemelő érzés, köszönjük szépen! Isten áldjon meg titeket ezért! – fogalmazott az együttes frontembere a visszataps után.
A magyar, a székely és az EMI zászlók lengetése közben a közönség egyhangúan skandálta meggyőződéssel: „hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk/Mi egy vérből valók vagyunk.”

S mi fejezhetné ezt ki jobban, mint a zene? Ez a rendezvény gondoskodik arról, hogy ne legyen az Ismerős Arcok azon sora igaz, hogy „mennyi kárba veszett tehetség tűnik el nyomtalan”. A Háromszéki Diákegyüttesek Találkozója sokkal inkább az „építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé,/S elindulhatunk egymás felé!” felhívásnak tesz eleget.
Mert „a lehetőségek hangjegyek, a dallam te vagy!” (Mikó András)

Ambrus Melinda