A technika és képzőművészet vékony határvonalán találkozik Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton. Közös munkájuknak Szkopje, Tokió, New York és a világ más nagyvárosainak galériái után most városunkba is elérkezett. A Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér Magányos és társas művek 2.0 című tárlatán Sebestyén Ágnes művészettörténész magyar és román nyelven is végigkalauzolja az édeklődőket. Hihetünk-e a saját szemünknek? Vajon a mellettünk álló ugyanazt látja, amit mi, vagy minden csak nézőpont kérdése? Létezik-e a beszédnél egyszerűbb kommunikációs forma? El tudunk-e feledkezni egy pillanatra saját híúságunkról? Milyen ördögi találmány a nyelvünk és mire használjuk? Igaz-e az állítás, miszerint egyáltalán nincs köze a tudományhoz, hanem teljes egészében művészi eszköz, olyasmi, amelyet vadászok és gyilkosok, illetve hozzájuk hasonló művészek találtak fel? S ennek fényében bízhatunk-e benne?   Az első pillantásra érthetetlen és az érzékeny szemlélődő számára túlságosan is műszakinak tűnő kiállításon végigsétálva újabb és újabb kérdések vetődnek fel. Átbaktathatunk a termeken morfondírozva, de egyszerűen csak ámulhatunk és bámulhatunk a technika gyors fejlődásén, és új, folyamatos módosításokon átesett módszerekkel kereshetjük a fekete, fehér és színes festett négyzetekben Barabás Miklós klasszikus műveit 3D-s változatban, vagy akár egy zseblámbával a kezünkben mászhatunk bele a képekbe, megnyitva magunk előtt a virtuális valóság kapuját.   

(Simó Helga)