-Az én tanáromnak nagyon sok ilyen könyve volt, órákon gyakran olvasott fel belőlük egy- egy receptet, és engem nagyon megfogott ezeknek az ízes nyelvezetük, és kedvet kaptam a gyűjtésre- meséli a szakember.

Szakácsoktól, antikváriumokból szerezte be a könyveket, és amikor elkezdett tanítani még erősebbé vált ez a szándék, hogy összegyűjtse és megmentse az utókor számára a gasztronómia történet részét. Néhány régi, rossz állapotban lévő kötete restauráltatott is, hiszen- mint mondta- ezekben a könyvekben benne van a magyar gasztronómiai kultúra múltja, tradíciója.
-A mai gasztronómia gyakran ezeken a múltbeli ételcsodákon gyökerezik. Bár szépek, szemnek tetszetőek  a Franciaországból, Skandináviából, Ázsiából hozzánk érkező ételköltemények, de a mi nyelvi íz világunktól távol esnek,  még mennyiségben is.  Be kell fogadni ezeket, de a csak annyit,  amennyit a gasztronómiai  tradíciónk megenged-  véli Ács Imre.

Meglátása szerint a gasztronómia ugyanolyan rész az egyetemes magyar népi kultúrának, mint a népzene, népköltészet vagy népviselet.

A kiállított könyvek között olyan ritka példányok is találhatók, mint az a német nyelven, gót betűkkel íródott, egyházi ételeket tartalmazó kiadvány, amelyet Petőfi Sándor születésének évében, 1823-ban adtak ki, vagy a Magyarországon megjelent első izraelita szakácskönyv, amely még a Magyar Kereskedelmi és  Vendéglátó-ipari Múzeumnak sincs meg, és a véletlen folytán került a gyűjtőhöz.  Kézzel, gyöngybetűkkel írt süteményes füzet, a 16 kiadást megért nagy sikerű Rézi néni féli szakácskönyvek sora látható a kiállításon. Rézi néni tulajdonképpen Szekula Teréz, aki háziasszonyként kezdte majd a szegedi Royal Szálloda főszakácsaként vonult nyugdíjba.

Anno Teleki gróf kedvese is írt egy szakácskönyvet, ami nem nagyon fogyott, de a jó hírnevű nemes ember ajánlást írt hozzá, így vitték, mint a cukrot. Ez a kuriózumszámba menő kiadvány is megtekinthető a gasztronómia-történeti kiállításon.