Kinőtte a gyerekcipőt a Szent György Napok
                
Véget értek a Szent György Napok. A szervezők által meghirdetett gyakornoki programon vettünk részt fiatal újságírókként. 75 ezer pohár sör, 64 ezer miccs, 1,5 tonna hús, 2 tonna pityóka és ami mögötte van. Avagy: miért akar a csíki szentgyörgyi lenni?

Közösség. De inkább közösségek. Merthogy ennyifélét még nem láttam egy ekkora városban. A legszebb az egészben, hogy ennek a rengeteg különféle, kis- és nagy közösségnek egy közös álma és célja van: hogy Sepsiszentgyörgy egy jobb hely legyen. Ehhez járul hozzá ki amivel tud. Lett légyen civil vagy nem civil, fiatal vagy idős, művész vagy politikus. Egymással, nem egymás ellen.

Tér. Gyönyörű terek. Impozáns épületek. Láttam, ahogy belakják ezeket a tereket. Belakják a parkot, a színházat, a sportcsarnokot, a galériákat, a templomot, s az iskolát. Tér, amely úgy a miénk, hogy közben mindenkié.

Igények. Ahogy azt Antal Árpád polgármester – aki véleményem szerint jó eséllyel elnyerhetné Erdély legvagányabb polgármestere címet, ha lenne ilyen – a Korunk folyóiratnak elmondta, ha valaki nem talált az igényeinek megfelelő programot, akkor nem a városnapok szervezőivel van a baj. Lenyűgöző, ahogy egy ennyire sokszínű közösség minden igényének és elvárásának évről évre sikerül eleget tenni. Látszik az egymásra figyelés.

Kultúra. És interkultúra. Szentgyörgy kultúrfészek. Az emberek éhezik a kultúrát. Fogyasztják, ahogy más a kávét. Létszükségletük. Ez az, amiben Sepsiszentgyörgy jelen pillanatban a legerősebb. Itt kultúrája van a más nemzetekkel való együttélésnek, a párbeszédnek, a szórakozásnak, a művelődésnek. Kultúrája van a kultúrának. Nagy szerepe van ebben a helyi fiataloknak. Lásd: wUnder kezdeményezés. De ahogy Bocsárdi László mondja: „Az itteni fiatalság vonzódása a művészethez jó ideje példaértékű.”

Identitás. Csak egy adat: a program 52%-át töltötték ki helyi fellépők. Nekem ez az autonómia. Nem a zászlólobogtatás, és nem a „fejünkazárjaj”. Az autonómia ez az 52%. Nem az import. Hanem a mi kezünk és szellemünk munkája. A mi pityókás házikenyerünk, a mi színházunk, a mi lekvárunk, a mi irodalmunk, a mi pálinkánk, a mi zenénk. A mi kincseink, és nem a nagy szavak s az eltépett lájbik. Az, hogy minden egyes ember hozzáteszi ehhez azt, ami az ő sajátja.

Meglepetés. Elsősorban az új helyszínek. Elégedettséggel és jó érzéssel töltött el a Székely Nemzeti Múzeum kertjében működő Kultúrkert hangulata és az ott zajló programok. A sok száz tulipán, a kézműves vásár. A romgaléria. A zenére totyogó nénik és bácsik, az emberek arcán az öröm és élnivágyás.

Fejlődés. Egyértelműen érzékelhető a rendezvény népszerűségének, színvonalának a növekedése. A Szent György Napok lerúgta a gyerekcipőt. Szentgyörgy nem véletlenül a térség legígéretesebben fejlődő városa. És még valami – az, hogy hétfő reggel a városközpontban egyetlen söröspoharat nem láttam, de egy cigarettacsikket sem, határozottan azt mutatja: Sepsiszentgyörgy álma, hogy 2021-ben Székelyföldet képviselve Európa Kulturális Fővárosa legyen, valóra válhat.


Rusz Péter,
a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakának I. éves hallgatója, a Szent György Napok gyakornoka