Kerekesszékes sportoló, hegymászó, slam poetry-s vagy török hölgy – ilyen címek közül válogathat, aki betér az Ifjúsági Sátor Élő könyvtár elnevezésű rendezvényére. Itt ugyanis beszélnek a könyvek, a címek pedig valós személyek, helyzetek és gondolkodásmódok. A könyv és olvasója között személyes párbeszéd kezdődik.
Elsőnek a „tisztességes rendőrt” emelem le a polcról. Nem tudom, ki az. A neve mellett csak egy idézet, semmi több. Leírhatatlan az izgalom, amikor egy olyan emberrel ülsz le beszélgetni, aki számodra teljesen ismeretlen. Valami elképesztő erő és életkedv árad belőle. Jogot végzett, most rendőrnő, aki rendőri állása mellett keményen sportol, és tenni akar az igazságért. Azt mondja, az emberekben alaptalan félelmek élnek velük szemben. Köztük is pont úgy léteznek tisztességes és tisztességtelen emberek. Lappozzunk!
Leveszem a másodikat is: ezúttal a diyarbakır-i önkéntes címűt. Alanyom vegyészdiplomát szerez, majd a kurdokhoz kerül az Európai Önkéntes Szolgálattal. Itt szelektív hulladékgyűjtésre neveli a diyarbakır-i árvákat. Nem éppen rózsás a helyzetük: a kurd fiataloknak legtöbbször nem adatik meg a saját anyanyelvű oktatás. Nemrég megépült az első kurd óvoda, jóllehet a lakósság túlnyomó része írástudatlan – meséli a könyv, én tágra nyílt szemekkel hallgatom.
Nem tudok betelni, tüstént kikérem a következő „történetet”. A hősöm most rádiós, hírügynökségi szerkesztő, a mottója: olvasok a sorok között. Temesváron végezte el az újságírás szakot. Nagyon nehezen jön bele a szakmájában, de most már szereti. Csak úgy van értelme, ha szereted, amit csinálsz – tanácsolja. Azt mondja, minden reggel kilenckor a Tein-ben kávézik. Szereti ezt a szabadságot. Kérdésemre, hogy nem tart-e a médiamunkásokat érő támadásoktól, azt válaszolja, akkor csinálod jól a munkád, ha mindenki utál.
A program célja, hogy növelje az empátiás készségünket, felhívja a figyelmet az emberek közötti párbeszéd fontosságára. Mert meg kell tanulnunk az emberek értékét. Azt, hogy mindenkire szükség van. Hogy még senki nem látta úgy a világot, mint te. Ebből a sokféle egyéni világképből, világélményből mozaikszerűen áll össze egy – még erősen hiányos – kép a világról. Nem a felületes véleményekre, a félelmeinkre és a hiúságunkra kell hallgatnunk. De próbáljunk egymásra nézni, hogy megismerjük és megértsük egymást. A saját álláspontunk rabságából kiszabadulva próbáljuk meg meglátni a problémák egyéb megoldásainak lehetőségét. Gyertek az élő könyvtárba, a belépés ingyenes!
Rusz Péter
| << előző cikk | vissza a főoldalra | következő cikk >> |
Oldal megjelenítése: 753