A moldvai csángók esetében nem nyelvi asszimilációról, hanem egy előrehaladott állapotról, a nyelvcseréről beszélhetünk - szögezte le előadása elején Tánczos Vilmos néprajzkutató, a  Babeş – Bolyai Tudományegyetem tanára. Hálátlan dolog erről beszélni, de ki kell mondani, a tényekkel szembe kell nézni - tette hozzá. Az akadémiai álláspontot fogadja el, éspedig azt, hogy a csángó név az elcsángált szóból ered, és különszakadt népcsoportot jelent, de ezt maguk a csángók nem így gondolják.  Vitatott a betelepedés problémája is, a kutatók megjelenésüket Nagy Lajos korára , azaz XIV. századra teszik, és nem  a honfoglalás idejére.   A XVII. század elején húsz-huszonötezerre volt tehető a magyarul beszélő moldvai katolikusok száma, az 1600-as évek közepére már ötezerre esett vissza, de a székelyek betelepedésének köszönhetően újra megnőtt.  1992-ben már 240.000-es lélekszámú népcsoportról beszélünk, aztán elindult a visszaesés, jelenleg negyvenezer alatti a számuk. Egy 2002-es adat szerint a magukat katolikusoknak vallók 75 százaléka már nem tud magyarul - ismertette az adatokat Tánczos Vilmos.

 

Mi, akik büszkék vagyunk a magyarságunkra, a nyelvünkre, a szimbólumainkra nem értjük, hogy a csángók számára  mindez nem bír jelentőséggel. Az, hogy valaki katolikus, számukra gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem román, de ragaszkodnak az országhoz, ami jelen esetben Romániát jelenti. A legnagyobb baj, hogy ők maguk is stigmatizálják nyelvüket, azt tartják, hogy az nem tanulnivaló, parasztnyelvnek nevezik, míg a román a műveltnyelv, a parlament nyelve. Ha ezt sikerülne megváltoztatni, talán még az asszimilációt is meglehetne állítani -  véli a néprajzkutató. Az előadó felhívta a nyelvészek figyelmét, hogy kapuzárás előtt nem ártana még egy-két dolgot, nyelvi sajátosságot begyűjteni. Az előadás után a Százlábacskák Néptáncegyüttes csángó táncokat adott elő, amit Nyisztor Ilona és a pusztinai gyerekek dalos estje követett. A  csángódélután táncházzal ért véget.

Oldal megjelenítése: 761