Game. Set. Match címmel kocsmaszínházi darabot mutatott be Sebastian Marina és Veres Nagy Attila Harold Pinter adaptációjában a Huhuu Alkotóházban. Na de kié is a match pont végül?

A cím három eleme a színmű három különböző pillérét jelöli, és alaposabb szemügyre vétele a darab ismeretében a fenti kérdésre is választ ad.

A játék Andrew Wike íróé, aki bár szabadulni akar  hűtlen feleségétől, azért jól elszórakozik annak halálra rémísztett aktuális párján. Arra biztatja, játsszák el, hogy betör a házukba, lopja el a hölgy ékszereit, a férjnek fizet a biztosító, az összeg nagy részét pedig megkapja az eredetileg színész, ám most félnormában sofőrködő szerető, akinek szüksége van a vagyonra, hisz szíve választottja, Maggie luxus életvitelhez van szokva. Kezdetét veszi az alkudozás: játszik, ha a férj hajlandó elválni. Andrew, a nagy manipulátor, látszólag elfogadja az ajánlatot, a naivnak hitt Tindle pedig belemegy a játékba. Az antitalentum rabló végrehajtott betörése után a szeretőt vaktölténnyel póbálja eltenni láb alól a felszarvazott férj, akinek szintén van más kedvese.

A második felvonásban egy detektív keresi Andrewn a három napja eltűnt Tindle-t. Övé a set. Oly mértékben sarokba szorítja a tisztességtelen lapokkal játszó írót, hogy az kénytelen bevallani, hogy szórakozni akart a félnótásnak vélt sofőrrel. Igen ám, de megfeledkezett arról, hogy ez csak másodállása a szeretőnek, hiszen valójában színész. Mikor a véres ruhák láttán szabadkozni kezd, hogy ő nem is ölte meg felesége szeretőjét, a detektív hirtelen leveti maskuráját, ami mögül Tindle bukkan elő. Hogy hogy sikerült bejutnia a házba? A rablás szimulálásánál jól kitanította az áldozat.

A két férfi heves vitáját egy elegáns hölgy zavarja meg, Maggie, aki mindkettőjüket lelövi. Nem kérdés tehát, hogy az olyannyira titokzatos szereplőé a match, akinek még valódi nevét sem tudjuk.

A könnyed, természetes, humorral fűszerezett kocsmaszínházi előadásmód testközelbe hozza a színházat a nézőkkel, Kora és Jack grafikái pedig tökéletesen illeszkednek a darabba, amely látszólagos felszínessége mögött, diszkrét utalásokkal nagyonis életszerű, aktuális társadalmi problémákat vet fel: Valóban elavult a házasság intézménye? Másokon való szórakozási kísérleteink játsszi könnyedséggel válnak kárunkra? Napjaink újságírói tényleg hülyék?

Kocsmában vagy azon kívül – ki-ki válaszolja meg magának.

(Ambrus Melinda)