A tavalyi Bányavirág sikere után, Székely Csaba trilógiájának második részét kétszer játszották teltház előtt a Yorick Stúdió és Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei a 22. Szent Görgy Napok kulturális hetén. Az ötszereplős darab nem a történettel, hanem a történetben előadott élethelyzetek hitelességével arat, és egy olyan témát dolgoz fel, ami mindig aktuális. Bár az elején lehet tudni, hogy ez a sztori ugyan nem boldogan ér véget, a néző mégis olyan jól szórakozik, hogy a történet végén azt hiheti, hogy dráma helyett vígjátékot nézett végig.

A történetet dióhéjban elég egyszerűen lehet elmesélni: a polgármester-választás előtt álló hegyvidéki település első embere foggal-körömmel ragaszkodik féltve őrzött pozíciójához. A hatalomért folyó küzdelemben nem riad vissza a tisztességtelen eszközök bevetésétől sem, legyen bármily csekély is az a hatalom, és bármily komolyak a következmények. Ince (Szakács László), a darab főszereplője, rendőrt hív a városból, egy bizonyos Florint (Bányai Kelemen Barna), hogy leleplezze vetélytársa, Izsák (Ördög Miklós Levente) törvénytelen ügyeit. A történet végén kiderül, hogy a jó szilvapálinka mellett ugyan sok mindenre fény derül, a kocsmában a falulakók azt is elmondják, amit nem kérdeznek tőlük – állítja a tökéletes törtmagyarsággal beszélő, kolozsvári rendőrtiszt. Így derül fény a polgármester üzleteire, és arra is, hogy a testvére, Iringó (Nagy Dorottya) megölte a férjét. Ha össze akarnánk foglalni a darabot, valószínűleg ennyit érdemes elmondani róla. A mondanivalója viszont ennél sokkal mélyebb. A történet közben kiderül, hogy a polgármester lánya, Izabella (Czikó Julianna e.h.) három éve takarítónőként dolgozik Kolozsváron és nem egyetemre jár, ráadásul drogtermesztésen is kapták. Kiderül, hogy Iringó azért ölte meg férjét, mert az folyamatosan bántalmazta és megalázta őt, és az is kiderül, hogy testvére, Ince sem becsüli meg őt.

A helyszín a Bányavirágból ismert névtelen település, ahol a reménytelenség és magány fojtogatóbb, mint valaha. A faluban élő férfiak egyetlen szórakozása az ivás, a fiatalok vagy elköltöznek vagy öngyilkosok lesznek. Az előadás a mai kornak megfelelő szófordulatokkal tűzdelt, tele van abszurd, de reális élethelyzetekkel, feldolgozza a kisebbségben élő magyarok és a kisebbséggel együtt élő románok kapcsolatát, és azt is, hogy Erdély legkisebb és nevet nem viselő falujában is fontos az autonómia. A darab olykor túlságosan is szókimondónak tűnhet, a valóságban viszont pont ezt éljük meg naponta.

A karakterek megformálásában remekelnek a művészek, az élő zenekar kiválóan illik a hangulat fokozásához, a rendezés gördülékeny és lebilincselő.